universum 25n

Van egy mutató, az ökológiai túlfogyasztás. A földön élő emberiség létszáma nő. Több erőforrást használ fel. Ez befolyásolja a természet állapotát is. Eljön az a pillanat, amikor a természet kapacitása, biokapacitása nem képes már fedezni az emberi igényeket.

Ezeket a társadalmi változásokat megpróbálták modellezni. A 20. század közepén etológusok kezdték tanulmányozni a túlzsúfoltság egyénekre gyakorolt hosszú távú hatásait. John Bumpass Calhoun volt az egyik vezetője, akinek a nevéhez kötik végül az egerekkel és patkányokkal végzett kísérleteket. Most az ún. 25. Univerzum kísérletet nézzük meg.  

1968-ban 6,5 m2 területen 8 egér egyedet helyeztek el. Az egész kísérlet alatt volt elég élelmiszer, víz, és nem volt semmilyen ellenség, ragadozó. Ideális körülmény, akár 3500 egyed részére is. Soha nem érték el ezt a számot. Hamar szaporodni kezdett az első 8 egér. Exponenciálisan növekedni kezdett a populáció. 620 fő elérése után lassult a növekedés. A rágcsálóknak minden biztosított volt, de valamiért mégis volt egy kritikus szám, amikor változások történtek az egérpopulációban.

Fizikailag még elfértek, de egyre többször keresztezték egymás útjait. Nem volt külső veszély, de belső feszültség alakult ki. Területi harcok kezdődtek.

Volt egy különös probléma, hogy az egértársadalomban lettek olyan egerek, akiknek nem volt szerepük, feladatuk. Ezek az egyedek apatikusak lettek, felhagytak az interakciókkal és keveset mozogtak. Ezt magatartási összeomlásnak nevezték.

Volt azonban más hatása is. Sok nőstény felhagyott a szaporodással, és egyedül kezdtek élni. A hímek egy jó része is elhagyta a családi fészket és az etetők mellé jártak. Egyre több területi vitát generáltak és véres harcokat produkáltak. Sok sebesült volt.

Főleg a hímek közül többen rendellenes szexuális magatartást kezdtek felvenni, homoszexuálisak, pánszexuálisak, vagy aszexuálisak lettek.

Megjelent a családokon belüli küzdelem. Erőszakosan bántak a fiataljaikkal, némelyeket megöltek. Másokat elűztek, és még kannibál viselkedést is megfigyeltek.

Volt olyan kis csoport, amelyben nem voltak erőszakosak, de egész nap csak ettek, ittak és tisztálkodtak. Tulajdonképpen mentálisan elvesztették az egérségüket. Mikor elhelyeztek néhányat normálisan funkcionáló egérpopulációban, már nem voltak többé képesek normális egérként élni. Nem változtak vissza.

Két évvel a kísérlet kezdése után összeesett a populáció. A kísérlet szerint az utolsó almok születtek, és terméketlenné váltak. Majd vége lett az egyedek pusztulásával ennek a kísérletnek.

Megpróbáltak az emberi társadalommal, helyzettel is párhuzamot vonni. De azt mondták, hogy azért erre vigyázni kell, mert nem hasonlítható. De hát gyarló az ember és megteszi.

Egy Jonathan Freedman nevű tudós emberekkel vizsgálódott. Középiskolás és egyetemi hallgatókat kértek fel különböző feladatok elvégzésére túlzsúfolt körülmények között. Tehát nem szaporodásra és együttlakásra évekig. Megfigyelték, hogy az agresszív magatartás, és a résztvevők stressz-szintje, és kényelmetlenségi szintje nőtt az emberek létszámával, és az érintkezések számának növekedésével.

Nemcsak a létszám, hanem a létszámmal együtt járó érintkezési felületek és módok is sokat számítanak. De az biztos, hogy a népesség nem tud korlátlanul növekedni anélkül, hogy az első természetes állapothoz képest ne változzanak meg az egyének, és ez akár a társadalom összeomlását is okozza.

Calhoun arra következtetett, hogy ha elfogy a hely és nincs szerepe az egyedeknek a társadalomban, akkor a belső feszültségek miatt összeomlik a társadalom, és akár a teljes pusztuláshoz is vezet. Ezt a Jelenések könyve 2, 11. idézetből a második halálnak nevezte. „Akinek van füle, hallja meg, amit a Lélek mond a gyülekezeteknek! Aki győz, annak nem árt a második halál.”

A többi tudós hasonló kísérletekből nem ilyen végzetes következtetéseket vont le. A kísérletben azok a résztvevő egyedek, és legyen ez akár emberekkel, vagy a rágcsálókkal, akik meg tudták őrizni a privát szférájukat, viszonylag normális életet tudtak élni, a többieket pedig az elkerülhetetlen közösségi lét folyamatosan stresszelte, és az őrületbe kergette.