Sziasztok! Ma olyan dolog történt velem a városban, amire egyáltalán nem számítottam, és amit nem is hagyhatok szó nélkül. Gondoltam, megosztom veletek, hiszen nem minden nap szembesül az ember ilyen helyzettel a tömegközlekedésen.
A nap teljesen átlagosan indult, buszra szálltam, és jegyet vásároltam a buszon, a jegyemet pedig aprópénzzel fizettem. Voltak benne ötvenesek, húszasok, tízesek és még pár ötforintos is – minden érme össze volt készítve, hogy pontosan ki tudjam fizetni az összeget. A sofőrnek azonban láthatóan nem tetszett ez az aprópénzes fizetés. Odafordult hozzám, és megvetően csak annyit kérdezett: „Apróbb nincsen?”
Mielőtt válaszolhattam volna, a buszmegállóban állva, mindenki szeme láttára egyszerűen fogta és kivágta az összes aprót az első ajtón keresztül. Csak úgy csörgött az egész, mindent beterített az aprópénz. Döbbent csend lett az egész buszon.
Meglepődtem és megbántott ez a viselkedés. Ott álltam, és néztem, ahogy a pénzem a földön hever. Számomra ez nemcsak a pénzről szólt – a pénz apránként összegyűjtve is értéket képvisel, még ha nem is nagy összegről van szó. Még inkább a gesztus fájt: a sofőr számára láthatóan ez a csekély összeg és én magam is alig jelentettünk valamit.
Persze, értem én, hogy nem mindenki örül az aprópénznek, viszont azt is érteni kell, hogy a jelenlegi anyagi helyzetben nem mindenkit vet fel a pénz, de ilyen reakciót még sosem tapasztaltam.
A tömegközlekedés alapja az emberség és a tisztelet, legalábbis én így gondolom. És bár nem mondhatom, hogy ez minden buszsofőrre jellemző, szerettem volna megosztani ezt az élményt, hogy mások is tudják: Budapesten néha ilyen esetekkel is szembesülhet az utas.
Remélem, ezzel a történettel elérhetem, hogy a közlekedés során több figyelmet és tiszteletet kapjunk mi, utasok is, függetlenül attól, mivel fizetünk.