Ki ne hallott volna az Indul a bakterház című kultikus magyar filmről és annak tüneményes tehetségű gyermekszereplőjéről, Regős Bendegúzról?
Az égetnivalóan szemtelen kamaszfiút egy tizenkét esztendős, a való életben egy

intézetben, majd egy idős nevelőanyuka mellett felnövő kissrác, bizonyos Olvasztó Imre alakította.
Egészen elsöprő sikerrel.Íme OLVASZTÓ IMRE  titkai:

Noha a filmben a korszak leghíresebb színészei játszottak, az igazi főszereplő egyértelműen a vásott kölyök bőrében szinte lubickoló szőke kisfiú volt.
Szállóigévé vált mondatait évtizedekkel később is gyakran idézzük, különösen, ha galibát okozunk, mert hogy:

„Én mindig is jó szándékú gyerek voltam, csak mire a szándékom végére értem, rossz lett.”
Aztán a hatalmas filmsiker ellenére Imréből felnőttként nem lett színész. Civil foglalkozást választott, a nyomdaiparban helyezkedett el, és megpróbálta megvalósítani gyermekkori álmát…
Egyszer végre saját családban élni.
Mivel biológiai szülei még csecsemőként elhagyták,

Mivel biológiai szülei még csecsemőként elhagyták, és soha nem élhette át az igazi szülői gondoskodást, érhető volt, hogy mindent megtett azért, hogy végre egyszer neki is családja legyen.
Ahogy elmondta, számára nem a gazdagság, a pénz volt az elsődleges szempont, hanem az, hogy úgy élhessen, mint a normális emberek. Ahol van édesanya, ahol van édesapa és legfőképpen ahol van szeretet. Egyre többet álmodozott erről, ám a gyermekkori rossz emlékek miatt elérhetetlennek érezte mindezt.

Aztán a sors mégiscsak kegyes volt hozzá. Megadta azt, amelyet gyermekkorában csupán az álmaiban élhetett meg. Saját családja, szerető felesége, gyermeke lett. Ám az idilli pillanatok idővel tovatűntek, Imre magánélete darabjaira hullott.

Elvált ember lett, és ekkor megfogadta, hogy nem adja fel, még egyszer utoljára megpróbálja…
Egy biztos, nem volt nála boldogabb ember a világon, amikor újra férj és újra édesapa lehetett.
Azonban rövidesen kiderült, hogy az álmai másodjára is szertefoszlanak. 2013. július 13-án végérvényessé vált, hogy a második házassága is menthetetlen.

A kisfiú, aki szülők és testvérek, azaz család nélkül nőtt fel, és aki úgy tűnt, hogy felnőttként végre megállapodik, egyik pillanatról a másikra elveszített mindent, ami fontos volt számára.
Még tett egy utolsó, kétségbeesett próbálkozást, hogy megmentse a kapcsolatot, de miután nem járt sikerrel, sebzett lelke végérvényesen összetört. Végső elkeseredésében egy szörnyű és visszafordíthatatlan lépésre szánta el magát…

Beült a kocsijába, és elindult a veresegyházi otthonából, majd ahogy elhagyta a település határát, félreállt a legelső erdős résznél.
Elővett egy kötelet a csomagtartójából, kiválasztott egy erős fát, és megpróbált végezni magával.

A fa ága azonban letörött.
Ekkor talán végigfutott az agyán, hogy biztosan a sors akarta így, és már csak a gyermekei miatt is érdemes lenne tovább élnie.
De hiába, már nem volt többé visszaút, a szívfájdalma olyan elviselhetetlen volt, hogy újra nekiveselkedett.
Tudta, hogy képtelen lesz újra család nélkül élni…
Olvasztó Imre, azaz Regős Bendegúz mindössze 46 esztendős volt.

A színésztársak nemcsak a fiú tehetségére figyeltek fel, hanem azt is észrevették, hogy magán viseli hányatott gyerekkorának nyomait: látszott, hogy a nagyszájú, vagány, életrevaló gyerek valójában mélyen sebzett. „Megzabolázhatatlan, betörhetetlen volt, és hihetetlen sze­re­tet­éhség dolgozott benne. […] Olykor figyeltem a forgatási szünetben: furcsa fiú volt, aki néha magában beszélt, s aki magán hordozta a gyerekkor traumáját” – mesélte az egyik csendőrt alakító Harsányi Gábor.

forrás

Oszd meg ezt a bejegyzést!