A mai napon utaztam a 4-6 villamoson, amikor az alábbi kép tárult a szemem elé. Egy görnyedt, idős valószínűleg beteg néni áll, és kapaszkodik ahogy tud a kapaszkodóban, míg a fiatalok ülnek telefonoznak, és eszük ágában sincs felállni, hogy átadják a helyüket az idős megfáradt néninek. Ahogy morfondíroztam, hogy vajon hogy kéne odalépnem és elküldenem őket, eléjük állt egy jó nagydarab kopasz roma srác, aki kivette a sapkás srác fülhallgatóját, és ezt mondta:
“Figyelj ide öcsém, te milyen férfinek tartod magad, ha elnézed, hogy egy nagymama kórú asszony áll, miközbe te melengeted a valagadata? Nem szégyelled magad? – majd oda fordult a lányhoz, és neki is beszólt.Te meg Nő létedre ennyi empátia nem szorult beléd, hogy az idős néninek átadd a helyed? Mennyire szánalmasok vagytok! Na húzzatok innen mindketten, had üljön le a mama! “
Mindketten felálltak, leültette a nagymamát, aki sírva köszönte meg neki.
