Szomorú de igaz.  Ahogy a nyugdíjkorhatárunk egyre jobban kitolódik attól tartok, hogy mire elérjük a nyugdíjas életkort, már nem lesz elég energiánk, vagy nem lesz elég jó az egészségi állapotunk ahhoz, hogy élvezhessük is a hosszú évtizedek kitartó munkájának gyümölcsét.

A 90’es években a nők még 55 évesen, a férfiak pedig 60 évesen mehettek nyugdíjba. Ez a korhatár azonban egyre emelkedik.

Hamarosan 72 év körül lesz a nyugdíjkorhatár az országban, azt mégis ki fogja megérni?

A kérdés már csak az, ha az ember végigdolgozza a fiatalkorát, a legszebb éveit áldozza a munkájára ahelyett, hogy a családjával töltene több időt. Mégis hogyan várható el tőle, hogy még a 60-as éveiben is dolgozzon?

Ebben a rohanó világban a túlhajszolt életvitelnek, a sok munkának köszönhetően már nem lesz olyan jó az erőnlétünk és az egészségünk, mire elérjük a nyugdíjkorhatárt. Így ki sem élvezhetjük majd a “gondtalan éveket”.

Ki ne vágyna arra, hogy még egészséges és aktív, cselekvőképes személy legyen, mikor már nem kell dolgoznia?

Az ember a nyugdíjas éveit úgy képzeli el, hogy végre mindent megtehet, amire eddig nem volt ideje. Többet lehet a családjával, utazhat, nyaralhat és nem csak akkor amikor a munkáltató éppen elengedi szabadságra.

Csak azt remélem, hogy megérjük a nyugdíjkorhatárt és egészségesek leszünk, hogy mindent megtehessünk, amire dolgos éveink alatt nem volt időnk, hogy végre mi is igazán élhessünk!

Szerintem minden embernek 55 évesen nyugdíjba kellene menni, hogy tudjunk még élni, örülni, boldognak lenni!