Egy faluban nagy szárazság volt. A falubeli férfiak elhatározták, hogy kimennek a határba, és ott imádkoznak esőért. Az asszonyok a gyermekekkel otthon maradtak. Déltájt az egyik kisfiú, aki már igen éhes volt, türelmetlenül rángatta meg édesanyja szoknyáját.
– Anyu, kérek enni! – kérlelte édesanyját.
Az türelemre intette:
– Várj, míg megjön apu, azután ebédelünk.
– Hát hol van apu? – kérdezte a fiú.
– Kimentek a határba esőért imádkozni – felelt az anya.
A fiú szétnézett és csodálkozva kérdezte:
– És esernyőt miért nem vitt magával?*

Vajon mi, amikor imádkozunk, mennyire hisszük, hogy imáink meghallgatásra találnak?