Egy nap az iskolában egy Monte Syrie nevű angoltanár észrevette, hogy egyik diákja, Meg elaludt, miközben egy esszét kellett volna írnia.

A legtöbb tanár ebben a helyzetben valószínűleg felébresztette volna a lányt, vagy figyelmeztetést adott volna neki az ilyen viselkedésért, de Syrie nem. Syrie úgy döntött, hogy hagyja aludni, és a Twitteren el is magyarázta, miért.

„Meg tegnap elaludt az órán. Hagytam neki. Nem vettem magamra” – írta. „Nulla óra matek, falusi lányos házimunka, vizsgák, kamaszkori szorongás és különböző más dolgok, amikkel foglalkoznia kell. Az én órám csak egy része az életének, nem az ő élete”.

A meglepő beismerés azonban nem állt meg itt. A következő bejegyzésben Syrie elárulta, hogy eddig Meg mindig megcsinálta az esszéjét.

„Nem, nem használta ki okosan az idejét tegnap az órán. Nem adta be az esszéjét” – folytatta. „Ezt ő is tudta. Tudtam, de nem dorgáltam meg érte. Nem is kellett. Tegnap este kilenckor elküldte nekem e-mailben. Egyedül. Tudom, hogy mindannyian valamennyire elfogadjuk azt a felfogást, hogy van egy helyes módja a dolgok intézésének, és az, hogy a gyerekek alszanak az órán, kívül esik a határokon” – tette hozzá.

„Megértem, és nem azt javaslom, hogy ezt tegyük a repertoár/rutin állandó részévé, de azt javaslom, hogy néha bízzunk az ösztöneinkben, még akkor is, ha az szembe megy az árral.”

Miért lett híres a tanár a jó tette miatt?

A posztban, amely több átfogó tweetből állt, Syrie azt is kifejtette, hogy nem sokat tud segíteni a diákjainak életük gyakran legnehezebb időszakában, de amit megtehet, az az, hogy szünetet ad nekik, amikor jónak látja.

„Nem volt bunkó vagy tiszteletlen tegnap, amikor elbóbiskolt. Fáradt volt. Ezért adtam neki egy kis szünetet. Ezt megtehetem. És hinni akarok, hinnem kell – különben hazugság az életem, hogy a végén visszakapom. És így is lett. Meg elkészült az esszéjével” – folytatta.

Syrie közösségi médiás posztját sokan megosztották, és néhány hírportál is felkapta. A 12 News NBC-nek adott interjújában elmagyarázta, hogy az egész az együttérzésről szól. Azt is hozzátette, hogy azért tudott Meg otthoni helyzetéről és pályakövetelményeiről, mert az órán egy „Mosoly vagy fintor” nevű tevékenységet végez, amelyben a diákjai megosztanak egy jó vagy rossz dolgot az életükből.

Most azt reméli, hogy más tanárok is követik az ösztöneiket hasonló helyzetekben, és naponta megismerik a diákjaikat.

Miért fontos néha szembe menni a szokásokkal?

Syrie története nagyon sok emberhez eljutott, mert jól példázza, hogy mi történhet, ha valaki szigorú szabályok helyett együttérzéssel és megértéssel irányít. Nem csak a tizenévesek profitálhatnak ebből a gondolkodásmódból; vannak olyan időszakok, amikor mindannyiunknak jól jönne egy kis szünet.

Ez a tanár tudta, min megy keresztül a tanítványa, és úgy döntött, hogy megengedi neki, és bízik benne. Ez egy nagyszerű emlékeztető az életünkben, hogy próbáljunk meg egy mérföldet más cipőjében járni, mielőtt ítélkeznénk vagy konkrét elvárásokat támasztanánk azzal kapcsolatban, hogy milyennek kellene lennie.

Ezért fontos, hogy együttérzéssel és megértéssel dolgozzunk, és bizonyos dolgokat hagyjunk elnézni, például egy barátot, aki késik, mert sok mindennel zsonglőrködik, vagy egy családtagot, aki néha el van foglalva, és elfelejt válaszolni egy telefonhívásra vagy egy sms-re.

A megértés kiterjesztése és az elengedés, amikor csak lehetséges, nem csak abban segít, hogy mások érezzék, hogy értékelik és megértik őket; egy kicsit könnyebbé teszi a világot, amikor az a nagy öreg dolog, amit életnek hívnak, elkezd felhalmozódni.