Annyi olyan történetet hallottam, amiben arról beszéltek egyesek, hogy a hajléktalanoknak mennyire

egyszerű, hiszen csak kiállnak, és kéregetnek, semmi dolguk nincs, csak tartani a markukat. Nos ez a fajta

hipotézisnek jártam utána.

Az Oktogonnál kezdtem, aztán elmentem a Szél Kálmán térre, majd a Lurdy háznál voltam, végül

visszamentem a nyugati környékére. Ezt gyalog tettem meg, ez egy egész napos program volt számomra.

A pénzt egy oldaltáskába gyűjtöttem, és kizárólag este, haza érkezésemkor számoltam meg.

Az emberekről pár szóban; nagyjából 4 féle emberrel találkoztam, és most itt csak azokat említem akiket

leszólítottam. Értelemszerűen a gyerekeket, fiatal srácokat, lányokat, és gyerekkel a kezükben igyekvő

anyukákat nem zaklattam. Számomra optimális korosztály a 30-50 közötti férfiak és nők voltak. Nézzük a

négy típust :- az első típus elzavart, melegebb éghajlatra küldött, majdnem belém is rúgott.– számukra

láthatatlan voltam. A szemükbe nézve beszéltem, mégsem vettek észre.- kedves megértő, segítőkész

empatikus emberek, belőlük volt a legkevesebb.- kértem tőlük adtak, majd a köszönöm szót sem várták

meg, már ott sem voltak.

Lényeg a lényeg, hogy nap végére 13.505 forintot gyűjtöttem össze, és nagyjából 1 kg-nyi élelmiszert is

kaptam. Kiflik, zsemlék, pogácsák és egyéb péktermékek formájában. Ha ezt az összeget beszorozzuk 31

el akkor 418 655 forintot keresnék 1 hónap alatt!  Döbbenetes kísérlet volt ez számomra, hiszen az ember

nem gondolná, hogy ilyen adakozóak a Budapesten élők! Ha legközelebb látsz egy hajléktalant étellel,

meleg itallal segítsd, pénzt csak akkor adj, ha nem hiányzik onnan ahol volt, és nem bánod, hogy hova

kerül.

Címlapfotó: illusztráció