szembenézett a valósággal, és elkezdte felkészíteni a választóit is.

Ebből a gödörből bizony nem fogunk kijönni anélkül, hogy ne éljünk egy kicsit rosszabbul. Arról persze nem beszélt, hogy jelentős részben pont azért kerültünk ennyire mélyre, mert azt utóbbi években túlnyújtózkodtunk a takarónkon.

Ugyan a KAVOSZ „20 éves a Széchenyi Kártya Program” című rendezvényen tartott beszédében volt pár optimista mondata is, de azért alapvetően inkább a borús valóságot ismertette:

• olyan energiaválságba kerültünk, amiben a korábbi modellek nem használhatóak;
• saját mentőcsónakot kell építeni a magyar gazdaság számára, ami egyszerre védi meg a lakosságot az elszálló energiaáraktól, és képes fenntartani a magyar cégek működését;
• az energia, az infláció és a kamatok a magyarokat is sújtani fogják;
• elő kell teremteni valahonnan 10 milliárd eurót, azaz nagyjából 4000 milliárd forintot a költségvetésben;
• nem lehet csökkenteni a tb- vagy más járulékot, mert a falnál vagyunk már, nincs hová hátrálni.

Mindezek reális helyzetértékelést mutatnak a kormányfő részéről, de a meglepő őszinteségen túl egy nagyon fontos elem kimaradt. A Fidesz módszeresen elfeledkezik arról, hogy a más országokhoz képest súlyosabb gazdasági tünetek (nagyobb infláció, magasabb kamatok, hiányjelenségek, erősebben zuhanó devizaárfolyam) alapvető oka, hogy

hosszú éveken át túlnyújtóztunk a takarónkon

– írja a Telex.

Erősen növekedett a magyar gazdaság, és ezt a növekedést a nagyon alacsony kamatok, a rengeteg uniós forrás, az ennek nyomán államilag támogatott hitelek csak fújták és fújták fölfele. Most pedig már látszik – bármennyire is nehéz ezzel szembesíteni a lakosságot, de

a kilábalást valójában csak az hozhatja el, ha most rosszabbul fogunk élni.

Trippon Mariann, a CIB Bank vezető elemzője szerint le kell számolni azzal az illúzióval, hogy van fájdalommentes megoldás; annyira elszabadult az infláció, hogy ezt csak az foghatja meg, ha lesz keresleti oldali alkalmazkodás, vagyis, ha a lakosság a csökkenő reáljövedelme miatt kevesebbet fogyaszt, és ha végre belátjuk, hogy szembe jött a valóság.

Sokkal kevésbé lesz fájdalmas a gyógyulás, avagy gyógyítás, ha mindezt beismerjük. Igen, amikor például a jegybank 18 százalékra emeli az egynapos kamatot, akkor kőbunkóval esik neki a problémának, és igen, ez visszafogja a hiteldinamikát, a növekedést – de most akkor is ilyen megoldások kellenek. Ha pedig eközben Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter és Matolcsy György jegybankelnök éppen egymásnak is mennek, az nem tesz jót a kiszámíthatóságnak és a bizalomnak.

Most egyszerűen már nincs tere az ellentmondó, avagy az inkonzisztens lépéseknek; egyetértést kellene mutatni a nemzetközi piacok felé – vélik az elemzők. Az már örömteli, hogy a várható, lanyha növekedés és a magas infláció végre megváltoztatta a hazai jegybank viselkedését, és az MNB elkezdett keményen dolgozni az infláció ellen. Csak nagyon fontos lenne ehhez az is, hogy a kormány, amelynek választási, szavazatgyűjtési céljai is vannak, végre ismerje be, hogy reálgazdasági áldozatok nélkül lehetetlen fellépni az infláció ellen. Ebben lehet előrelépés a kormányfő keddi reálisabb,

de még mindig nem eléggé reális helyzetképe.

Nyeste Orsolya, az Erste vezető makrogazdasági elemzője szerint sem engedhet a jegybank. „Összességében javult a globális kockázatvállalási hajlandóság az elmúlt időszakban, de a külső veszélyek (háború, európai energiaválság, a globális befektetői hangulat alakulása, a nagy jegybankok kamatemelési ciklusa) és a belső kockázatok (magas folyó fizetési mérleghiány, az EU pénzekkel kapcsolatos polémiák) továbbra sem kerülhettek ki az MNB gondolkodásából.”

2023-ban a globális növekedés érdemben lassulni fog, de talán világszintű recesszióra nem kell számítani – mondja Trippon Mariann. Az 1,5-2 százalékos növekedés globálisan fennmaradhat, de csak úgy, hogy az EU-ban recesszió lesz, az Egyesült Államokban talán nem, és billeg Kína is, ahol rövid távon a zéró-Covid politika fogja vissza az aktivitást, középtávon pedig a strukturális problémák okoznak gondot. Ott van még a kockázati tényezők közt a háború, általában a geopolitikai kockázatok (Kína-USA viszony) és az energiahelyzet.