Nyolcvanhárom éves korában, családja körében meghalt Kupa Mihály közgazdász, politikus, volt pénzügyminiszter – tudatta a család hétfőn az MTI-vel.
Kupa Mihály, a harmadik magyar köztársaság ikonikus pénzügyminisztere különleges pályát futott be. A rendszerváltás korának egyik legismertebb politikusa érettségi előtt került a Kádár-korszak börtönébe.
A Pénzügyminisztérium alá tartozó, Hágelmayer István vezette háttérszervben már ekkor is a reformközgazdászok voltak többségben, köztük sokan, mint Surányi György vagy Bokros Lajos, a rendszerváltás után a magyar pénzügy- és gazdaságpolitika vezető pozícióiba kerültek. Itt azonban nem csatlakozott a reformerekhez.
Nem kedveltem a szélsőségeket, ha tetszik, könnyebben hajlottam a kompromisszumokra. Jó viszonyban voltam Antal Lászlóval, Surányi Györggyel, Lengyel Lászlóval és a többiekkel, de jó kapcsolatban álltam a tárca apparátusával is – mondta Kupa Mihály egy, az Antall-kormány minisztereként vele készült interjúban.
1984-ben néhány hónapon át Angolában volt tanácsadó, majd elvállalta a minisztériumban a pénzügypolitikai főosztály irányítását. Onnan kerül a lakossági adók főosztályára. Ekkor indult el az első adóreform, az ő nevéhez köthető a személyi jövedelemadó és a kétkulcsos áfa bevezetése. Már ekkor népszerűvé válik, amikor Németh Miklós miniszterelnök kérésére ő lesz az adóreform „arca” a televízióban.
1990-ben a világ egyik legnagyobb pénzügyi tanácsadó cégének, a DRT Hungary budapesti irodájának vezetője lett, s Rabár Ferenc akkori pénzügyminiszter tanácsadójaként tevékenykedett. Még ugyanebben az évben az Állami Számvevőszék elnökhelyettesi székének várományosa lett, de végül a parlament másként határozott.
Minisztersége idején fogadta el a parlament az államháztartási törvényt, a csődtörvényt, a pénzintézeti és a számviteli törvényt. A rendszerváltást követő pénzügyi stabilizációt meghirdető Kupa-program névadója. Funkciójából adódóan ő volt a kormány Gazdasági Kabinetjének elnöke. 1992 és 1993 között az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) kormányzótanácsának alelnöke, valamint a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a Világbank Közgyűlésének elnöke is volt.
1993-ban távozott a Pénzügyminisztériumtól, ekkor kilépett az MDF-frakcióból is, a ciklus végéig független képviselőként dolgozott. 1994-ben független országgyűlési képviselőjelölt volt, de mandátumot nem szerzett. 1996-ban a Magyar Piacszövetség elnökévé választották.
Az 1998-as országgyűlési választáson sikeresen indult Szerencsen független képviselőjelöltként, így egyetlen független képviselőként kezdte meg az országgyűlési ciklust. Ekkor lemondott a Piacszövetségben betöltött elnöki pozíciójáról.
2001-ben megalapította a Harmadik Oldal Magyarországért Mozgalmat, amelynek tiszteletbeli elnökévé választották.
A mozgalom és több más párt együttműködéséből alakult Centrum Párt alapító elnökévé választották.
A 2002-es országgyűlési választáson a párt országos listáját vezette. Mivel a párt nem érte el az 5%-os küszöböt, mandátumot nem szerzett. Egyéni választókerületében a második forduló előtt visszalépett. 2004-ben lemondott pártelnöki posztjáról, de pár hónappal később újra elfoglalta azt. 2007-ben végleg távozott az elnöki székből.