Meghalt Tordy Géza, a nemzet színésze. A Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas színművész, rendező, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja 85 éves volt – közölte honlapján a Nemzeti Színház. Hozzátették, hogy a temetéséről később történik intézkedés.

Pályája

Bár felvették a Színművészeti Főiskolára, 1956-ban nem indítottak osztályt, így főiskolát nem végzett.^[4] Pályáját 1956-ban Kaposvárott kezdte, ahol akkoriban Zách János volt az igazgató, a színházban Németh Antal dolgozott rendezőként.^[4] 1957-ben két évre Szegedre szerződött, ahol olyan színészek mellett játszott, mint Kátay Endre, Kovács János, Lakky József vagy Domján Edit. Versényi Ida, Komor István és Horvai István rendezéseiben dolgozott a két esztendőben.^[4] 1959-től a Magyar Néphadsereg Színháza, illetve a Vígszínház tagja lett. 1963–1967 között a Madách Színház társulatához tartozott. 1967-ben visszatért a Vígszínházba. 1982-től évekig tanított a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. 1985-től 1988-ig rendezője, majd 1988-tól 1990-ig főrendezője volt a veszprémi Petőfi Színháznak. 1992-től 1995-ig a Győri Nemzeti Színház művészeti vezetője volt.^[5] 1995 és 2012 között a Budapesti Kamaraszínház főrendezőjeként működött.^[5] Karaktere romantikus és modern hősök megformálásban egyaránt jól érvényesül. Játékában jól érzékelhető a figurák belső feszültsége, a közvetlen érzelmi töltet, az indulatok olykor vad szenvedélye.

1991-ben Kossuth-díjat kapott. 2008 júniusában a grémium választása alapján – az elhunyt Raksányi Gellért helyére – megkapta a Nemzet Színésze címet.

Szakmai pályáján legfontosabb mesterének Várkonyi Zoltánt tartja, akivel a Vígszínházban és filmen dolgozott hosszú évekig.

Magánélete

Első felesége balerina volt, tőle született fia, Tordy András.Tímár Éva színésznőtől született nagyobbik lánya, Rita (1977). Harmadik feleségétől még egy lánya született. Korábban kapcsolatban élt Törőcsik Marival.

Később amikor visszavonult Tordy Géza interjút adott a Színház.hu-nak, és ekkor már egy hivatásától, a közélettől visszavonult színészként nyilatkozott. Úgy tartotta, hogy „sorsunk meghatározza a közérzetünket, illetve a tökéletesen váratlan körülmények formálják a lelkünket. Nálam keserűséggé.” Merthogy fiatalként még arra törekedett, hogy a világ elfogadja, de ez akkor már nem érdekelte.

Keserűségét így öntötte szavakba:

Nem nagyon keresnek, leszoktak rólam. Jobb így. Sem kedvem, sem ambícióm nincs már. Annak idején csodálattal bámultam Páger Antalt, aki a szó szoros értelmében a haláláig dolgozott. Délelőtt filmezett, majd hazament, és meghalt.

Később arra is próbált választ találni, miért érezte így. Abban a bizonyos origós interjúban azt felelte: „Az én koromban más dolga van az embernek. Fel kell készülni a függönyre. Felkészültem.”