Legalábbis első pillanatban, ha nem olvassuk figyelmesen mondandóját, akkor úgy tűnik.

Mert mire figyel az ember először?

Ott van kerek perec: Az a kis apróság hiányzik belőle, ami bennem megvan: tehetség…

Csakhogy a körítéssel már teljesen más a helyzet.

Úgyhogy nézzük teljes mondandóját – aztán egy kis összefoglaló jön.

Friderikuszról és Náray Tamásról mondott véleményt Havas Henrik – egyiket sem tartja tehetségesnek.

Legalábbis közel sem olyannak, mint saját magát.

Viszont kimondja:

„Friderikusszal kezdem, ő a televíziózásban mindent tud abból, ami engem soha nem is érdekelt:

odafigyel a díszletre, a kellékekre, gondja van a fényre és a hangra, a legjobb szakemberek készítik

számára a háttéranyagokat. (…) Úgy tud feltenni kérdéseket, hogy azt se tudja, miről van szó, és ami

számomra igazán lenyűgöző – legalábbis ezt mondják – saját maga vágja meg az anyagait. Ez azt jelenti,

hogy óriási türelemmel szerkeszt, tudja, hogy mi a fontos és mi az, amit ki kell hagyni. Azt a laikusok

számára jegyzem meg, hogy ez egyszerűen sziszifuszi munka. Szóval ő szinte mindent tud a

televíziózásról, amihez én hülye vagyok, csak az a kis apróság hiányzik belőle, ami bennem megvan: a

tehetség”

„Ha bennem annyi alázat és szorgalom lett volna, mint Friderikuszban, vagy mondjuk Frei Tamásban, már

irodalmi Nobel-díjas lennék, de mint tudjuk, mindössze harminc jó-rossz (többségében persze, jó) riport-

és portrékönyvre futotta belőlem”

Náray Tamás divattervezői tevékenységét elismeri, ellenben festőként az a véleménye, hogy vannak akik

megveszik képeit – tehát magyarul: nem sokat ér.

És elolvasta Volt egyszer egy varrodám c. könyvét, amiről annyi véleménye van, hogy az írás nem tartozik

az erősségei közé.

De végül is nem is ez a lényeg….

Ehhez az okfejtéshez egy kis hozzáfűzni való: ez bizony minden téren így van – ha valakibe szorult 30

százalék tehetség, de van 70 százalék szorgalma – akkor azzal bizony már nyerő lehet. Így van ez minden

területen.

Ellenben hiába brilliáns tehetség valaki, ha ellazulja a dolgokat, soha sem fog kibontakozni. Mindenesetre

soha olyan mértékben, mint ami tehetsége alapján „megilletné”.

Mert hogy a tehetség csak egy lehetőség – a kibontakoztatása, hasznosítása már komoly munkát igényel.

Forrás: Blikk