Mindez egy olyan országban, ahol a világon a legalacsonyabb a termékenységi ráta – és amely ország több százmilliárd dollárt költött arra, hogy a nőket arra ösztönözze, hogy több gyermeket vállaljanak mindeddig sikertelenül.

Dél-Korea problémája pedig a legtöbb országénál sokkal égetőbb. Tavaly a termékenységi ráta rekordalacsonyra, 0,78-ra esett vissza, ami még a stabil népességhez szükséges 2,1 felét sem éri el, és messze elmarad még Japánétól is (1,3), amely jelenleg a világ legszürkébb nemzete. (És még inkább az Egyesült Államok alatt, amely 1,6-os értékével maga is öregedési problémákkal küzd).

Mivel a fiatal dél-koreaiakra már így is több fronton is nyomás nehezedik - az égbe szökő ingatlanáraktól és a hosszú munkahétektől kezdve a növekvő gazdasági aggodalomig -, az övezetek kritikusai szerint az utolsó dolog, amire az országnak szüksége van, még egy olyan dolog, ami miatt kétszer is meggondolják a családalapítást.

Se gyerekek, se idős férfiak

Azonban tévedés lenne azt állítani, hogy csak a társadalom legfiatalabbjaira vonatkoznak az ilyen zónázási követelmények. Jejuban nem ritka, hogy a kempingekben vagy vendégházakban olyan táblákat látunk, amelyek a leendő vendégek alsó és felső korhatárát is meghatározzák.

Vannak például tizenéveseknek tiltott zónák és idősebbeknek tiltott zónák, valamint még rengeteg olyan zóna is, amely a kettő közöttieknek szól. Egy szöuli étterem pedig azzal vált hírhedtté, hogy udvariasan elutasította a 49 év feletti férfi személyeket (arra hivatkozva, hogy az ilyen korú férfiak zaklathatják a női személyzetet), míg 2021-ben egy dzsejui kemping heves vitát váltott ki azzal a felhívással, hogy nem fogad el foglalást 40 éves vagy annál idősebb férfi személyektől. Ők arra hivatkoztak, hogy

Más zónák még inkább „hiánypótlóak”. A közösségi médiában nagy feltűnést keltett például egy szöuli kávézó, amely 2018-ban „rappermentes zónává”, „youtubermentes zónává”, sőt még „professzormentes zónává” is nyilvánította magát.