A 24 éves lány egy üzletben összeesett, de az orvosok előtte még azt mondták az esetre,

hogy csak stresszes… Hiába vizsgáltatta ki magát.

A lány nemrég tért vissza a Galápagos-szigetekről, már ott is többször rosszul érezte magát, de az

orvosok azt mondták, hogy csak túlzottan stresszel.

Ám ő annyira nehezen vette a levegőt, hogy majdnem megfulladt kezelés közben. Ám az orvosok akkor is

ragaszkodtak hozzá, hogy a bajok idegi eredetűek.

Aztán hazatért az Egyesült Királyságbe, majd összeesett egy boltban. Ekkor aztán kórházba szállították,

ahol az orvosok megállapították, hogy 15 cm-es daganat fejlődött ki benne, áttétes lett szíve és tüdeje is.

Negyedik stádiumú non-Hodgkins limfómát állapítottak meg nála, ő pedig egyszerűen nem tudja

felfogni, mi történt.

„Ez volt életem legrosszabb híre, nem is tudom megmagyarázni, milyen érzés most. Csak sírtam,

sikoltoztam és sikoltoztam – a semmiből jött, bár tudtam, hogy valami nincs rendben, de nem gondoltam,

hogy ekkora a baj. Várom, hogy kiderüljön, mennyire terjedt el. Ez nem azt jelenti, hogy holnap meghalok,

de azonnal el kell kezdenem a kezelést. Sajnos olyan injekciókat kapok, amelyek miatt esélyesen nem

lehet gyermekem és ez a legszörnyűbb, mert mindig anya akartam lenni.”

Mollie a Galápagos-szigeteken angoltanárként dolgozott, ám légzési és nyelési nehézségekkel küzdött.

Ezek a tünetek a non Hodgkin-limfóma tipikus tünetei. És más jelek is voltak, de hát az orvosok nem

vették komolyan.

Ott azt mondták neki, nem kell annyit idegeskedni, aztán hazarepült szülőföldjére, s ott két nap múlva

összesett, és megtudta hogy rákos, méghozzá kis híján végstádiumú.

„Egész életemben fitt és egészséges voltam, mindig teljesen jól voltam – nem tudom, mi okozta ezt,

egészséges és fiatal vagyok, három hete Galápagoson éltem a legjobb életemet” – mondta Mollie. “Még

mindig nem tudom felfogni.  Amikor elmondták, csak a falat bámultam, kiabáltam, hogy anya akarok lenni, élni akarok, férjhez menni. Az orvosok azonnal szteroidokat adtak nekem, hogy megállítsák a daganat növekedését, miközben megpróbálták kideríteni, mi történik. Nem kezdhették el a kezelést, amíg nem tudták pontosan, mi az, ezért várni kellett a biopszia eredményeire. Amikor végre megkaptam, nem az  volt, amit reméltünk – ez a non-Hodgkin limfóma, amely ritka és agresszív. Az orvosok bizakodóak, hogy kordában tudjuk tartani a betegséget. Az egyetlen szomorú dolog az, hogy ez a negyedik szakasz, ami azt jelenti, hogy a mellkasom mindkét oldalán van, és átterjedt a testem más részeire is.

De az orvosok azt mondták, több kezelési módot is kipróbálhatunk, mert fiatal vagyok”.