Azt mondják, hogy a babáknak nincsenek születés előtti emlékeik. Habár a látásuk még nem fejlett és igazán törékenyek is, az újszülöttek bizony felismerik azokat a hangokat, amelyeket akkor hallottak, amikor az anyaméhben voltak.
Ha ezt nehezedre esik elhinni, akkor olvasd el a következő történetet, amely egy brazil párral történt. Fényképpel is igazolni tudják az esetet.
Tarsila Rosa és Flávio Dantas már nagyon várták első gyermekük, Antonella érkezését. Az apuka lényegében annyira izgatott volt párja várandóssága alatt, hogy minden reggel, ébredés után és munkából hazaérkezve is folyamatosan beszélt hozzá.
A lelkes apuka mindenről beszélt, elmesélte a napját, azt, hogy hogyan érzi magát és mindig elmondta, még pocakban lévő csemetéjének, hogy mennyire nagyon szereti őt. Rendszeresen cirógatta Tarsila hasát, miközben elmondta neki, hogy örökké mellette lesz.
Ugyan Flávio egyáltalán nem volt benne biztos, hogy amit mond, eljut-e a kislányához, párja terhessége alatt végig folytatta kedves szokását.
Amikor a várva várt kicsi lány megérkezett a világra, egyértelmű jelét adta, hogy bizony mindent tökéletesen hallott odabenn.
Miután Antonella megszületett, Flávio megismételte azokat a szavakat, amiket akkor mondott, amikor a bébi az anyaméhben volt. A kislány erre a legőszintébb mosollyal reagált, amit egy újszülött csak produkálni tud.
Hogy az alkalom még különlegesebb legyen, Antonella augusztus 11-én jött a világra, ami Brazíliában az Apák napja is egyben.
Flávio szavaival a következőképpen írta le érzéseit kislánya iránt:
“A szeretetem akkora, hogy nem is fér el a mellkasomban.”