suhajda1
Nem találta meg Suhajda Szilárdot a mentőcsapat, a keresést befejezték – közölte a hegymászó itthoni csapata. Mint írták, az eltelt időt, időjárási és terepviszonyokat figyelembe véve semmilyen további esélye nincs annak, hogy a hegymászót életben találják

Suhajda Szilárd legutóbb szerda délelőtt adott magáról életjelet műholdas telefonon, nagyjából 8700 méteres magasságból: azt mondta, három-négy óra múlva elérheti a csúcsot. A Hillary-lépcső magasságában érkezett utoljára jel a nyomkövetőjéről, ez volt az utolsó lokáció, ahonnan pozíciója még érzékelhető volt.




Hosszas keresés után végül csütörtök este érkezett a hír, miszerint egy másik expedíció tagjai megtalálták őt a Hillary-lépcsőnél, 8780 méteres magasságban, de nem tudtak segíteni rajta (hogy miért, arról itt írtunk bővebben). Ezt követően felvették a kapcsolatot az alaptábori hátteret biztosító nepáli ügynökséggel, és elindult egy helikopter, valamint három serpa Suhajda megkeresésére. 





A világ legjobb serpái keresik a magyar hegymászót.

Szombat délután a hegymászó oldalán az alábbi közleményt tették közzé: „A legjobb nepáli hegyi vezetőkből összeállított keresőcsapat emberfeletti munkája ellenére sem találta meg Suhajda Szilárdot a Mount Everesten. Órákon át kutattak a Hillary-lépcső bővebb területén, ahol a hegymászót utoljára életben látták. A serpák 8750 méter és a 8848 méteres csúcs között többször fel-alá másztak, és keresték Szilárd nyomát, mindhiába”.

Az eltelt időt, időjárási és terepviszonyokat figyelembe véve semmilyen további esélye nincs annak, hogy a hegymászót életben találják, ezért a földi keresést befejezték. Jelenleg a keresésben részt vevő serpák biztonságos visszatérése a hazai háttércsapat prioritása. 




Mindent lehetséges helyen keresték, de nem találták meg 

A bejegyzésben azt is részletezték, hogy a hegymászót miként próbálták megmenteni az utóbbi másfél napban. Mint írták, a Suhajda Szilárdot csütörtökön megtaláló serpa személyesen ismerte őt, így abban biztosak voltak, hogy őt találták meg a hegyen. „A serpa vezető rendkívül legyengült állapotú kínai kliensét támogatta lefelé a csúcsról ezért semmilyen módon nem tudott segíteni Szilárdnak, aki ráadásul a mászóúttól valamivel távolabb feküdt, ezért nem kapcsolódott a rögzített biztosító kötélhez. Kötélbiztosítás nélkül megközelítése is életveszélyes lett volna” – írták. 

Ezután indult meg a mentés péntek reggel három serpával „köztük a téli K2-t elsőként megmászó Gelje Sherpa, hogy elérjék Suhajda Szilárdot. A neves olasz hegymászó és helikopter-pilóta, Simone Moro Katmanduból gépével egyenesen a 2-es táborba vitte őket, majd egy felderítő repülésre indult, hogy átvizsgálja a hegy déli oldalát, kizárva annak esélyét, hogy Szilárd közben lezuhant” – folytatták a bejegyzést. 

„A három serpa 26-án nepáli idő szerint délelőtt 10:00 órakor indult el a 6400 méteren lévő 2-es táborból. Rendkívül gyorsan, hét óra alatt elérték a 7950 méteren lévő 4-es tábort. Ez az út egy átlagos mászónak két napra elosztva ennek az időnek a háromszorosa. Itt egy negyedik serpa és egy segítő várta őket sátorban. Egyikük csatlakozni tervezett a keresőkhöz, másikuk feladata a többiek étellel, itallal történő ellátása volt” – írták a posztban. 

„Rövid pihenőt követően, a szél csitulása után mindössze két órával felérkezésük után, nepáli idő szerint 19:15-kor a háromfős csapat elindult a Hillary-lépcső irányába, majd a negyedik később indult utánuk. Egész éjjel másztak, a Hillary-lépcsőt már hajnalhasadáskor elérték.  A megadott helyen azonban nem találták Suhajda Szilárdot, ezért elkezdték szisztematikusan átkutatni a területet. Először felmásztak egészen a csúcsig, majd vissza a Hillary-lépcsőhöz. A Hillary-lépcső környékét tüzetesen átvizsgálták, minden lehetséges esésvonalat az úttól jobbra és balra, a nepáli és a tibeti oldalon is, ameddig csak le tudtak ereszkedni a rögzített kötelektől.  Ezután a lépcső alatti, Déli-csúcsig (8750 m) vezető szakaszt és annak belátható környékét vizsgálták át, eredménytelenül”.

Ekkor a háttércsapattal történt egyeztetést követően közösen úgy döntöttek, hogy a keresést berekesztik. Május 28-án még egy utolsó helikopteres repülést végeznek a hegy 2-es tábor feletti oldalának átkutatására. 

– írták az oldalon. A bejegyzést azzal zárták: „Kérjük, hogy az elkövetkezendő időszakban tartsák tiszteletben a család magánszféráját”.

 

Pintér László szakújságíró, az expedíció sajtósa szintén azt írta a saját Facebook-oldalán: „Szilárd már az égi csúcsokon. Nincsenek szavak”.

A lehetetlent próbálta meg 

Suhajda Szilárd hosszú távú projektje a The Big Five-sorozatként ismert hegymászófeladat: elérni Földünk öt legmagasabb hegycsúcsát, az eddigi stílust követve, „tisztán”, oxigénpalack és magashegyi teherhordók alkalmazása nélkül, környezettudatos sportolóként. A legnehezebbnek tartott K2 és a Lhoce már sikerült.

„Most vagyok legközelebb az Everest csúcsához. Félek, ugyanakkor boldog izgatottsággal várom az indulásom: a »rajtvonal« – a 4-es tábor, ahonnan kezdetét veszi a konkrét csúcsmászás – még messze van! Addig bármi történhet, de nagyon bízom a jó szerencsében!” – mondta indulás előtt a hegymászó.

Úgy érzem, a felkészülésemen és az expedíció eddigi heteibe fektetett munkán nem múlhat a siker! Szerencsés vagyok, hogy a családom és a barátaim, támogató partnereim, sőt egy egész ország mellettem áll! Úgy érzem, mindenkiért mászok most! Készen állok!

– tette hozzá. A csúcsmászó kör pedig a tervek szerint zajlott. Suhajda Szilárd május 21-én elérte a 6400 méteren lévő 2-es tábort, majd 22-én a 7200 méteren lévő 3-as táborban éjszakázott. Innen május 23-án kora hajnalban mászott fel a 7950 méteren lévő 4-es táborba, ahol felállította egyszemélyes sátrát, és a késő délutánt hóolvasztással, folyadékpótlással töltötte.

A Mount Everest megmászása előtti naplójában az utolsó bejegyzése a május 15–20-ig terjedő időszakot fedte le. „Alaptábori napok. Nagyon rövidre fogom, ugyanis nem vagyok túl jól. Egészségileg legalábbis” – írta, majd később hozzátette: „Félek, boldog vagyok, izgatott. Várom, hogy elindulhassak, és várom a földet érést: a hazaérkezést! Látom magam előtt a csúcsra vezető utolsó métereket. Látom magam előtt a kisfiam, ahogy szalad felém a reptéren! Timit. A Családomat, Titeket, az Életet.” 

Összpontosítok. Belélegzek. Kifújok. A Hegyre emelem tekintetem. Fohászkodok. Gondolatban mindenkit magamhoz ölelek, akit szeretek. Most vagyok a legközelebb az Everest csúcsához: a sikerhez! Készen állok!