Amikor leültünk az asztalhoz, hogy megünnepeljük a házassági évfordulónkat, megpróbáltam megtörni a csendet egy kérdéssel. Anna csak felpillantott a telefonjából, majd motyogva válaszolt: "Bocsánat, csak gyorsan meg kell még néznem valamit."
Reméltem, hogy különleges lesz az este, de ő szinte teljesen máshol járt. A pincér ajánlott pezsgőt, én rábólintottam, de Anna továbbra is a telefonját nyomkodta, alig figyelve rám.
Amikor végre megkértem, hogy tegye félre a telefont, bocsánatot kért, majd rögtön elkezdett lelkesedni egy új videósorozatról. Egy pillanatra felvillant bennem az elmúlt hetek összes fáradtsága és stressze, amit a tréfái okoztak: váratlan ijesztgetések, hamis pókok és más gyerekes viccek, amik már nem voltak viccesek.
„Ezek borzasztóan viccesek, Ádám! Neked is látnod kéne őket—” mesélte lelkesedve, de én már nem figyeltem, miközben a legújabb vírusos tréfáját mesélte.
Aztán az este váratlan fordulatot vett: Anna a torkához kapott, fuldoklást színlelve, és a teljes étterem beleértve engem is pánikba esett. Az emberek odarohantak az asztalunkhoz és segíteni próbáltak. Orvosért kiáltottam. Egy két perc múlva felállt és elnevette magát és annyit mondott, hogy csak viccelt. Az egyik videóban egy ugynilyen jelenetet látott és nagyon viccesnek találta, ezért gondolta, hogy kipróbálja. Mondanom sem kell, senki más nem nevetett. Azok a döbbent és szörnyülködő tekintetek amelyekkel a többi vendég ránk nézett, mindent elárult.
Ekkor döntöttem el: elég volt.
Felálltam, elköszöntem, és elmentem, Annát otthagyva. Hazaérve a gyerekekkel összeszedtem és a szüleimhez költöztünk egy időre. Másnap reggel tucatnyi üzenet és hívás várt Annától, de nem érdekelt. Gréta, Anna anyja is hívott, de miután elmondtam neki, mi történt, ő is rájött, hogy valami komoly probléma van a lányával. A beszélgetés végén ő is nekem adott igazat, és azt mondta megérti, ha ezek után válni akarok.
Úgy gondolom a feleségemnek segítségre van szüksége. Még egy esélyt adtam Annának, de most már tudtam, hogy ha nem változik, akkor vége.