A 148-as buszon történt...
A kislány unokám jókedvűen, integetve üdvözölte a megállóba érkező buszt.
A busz vezetője /egy fiatalember/ visszaintegetett neki mosolyogva. Az unokám pedig nagyon boldog volt. Mikor leszálltunk akkor szóban elköszöntünk. Ő megint elmosolyodott. A gyerek pedig adott neki egy csokit.
Mikor a busz elment, megkérdeztem miért adtál csokit a sofőrnek?
Azt válaszolta, hogy :
" Mert nagyon korán kel, sokat dolgozik és vigyázott ránk."

Meghatott egy ötéves gondolkodása.
Az, hogy egy ötéves kisunokám ilyen mélyen átérzi mások munkájának és erőfeszítéseinek jelentőségét, igazán különleges és tanulságos. Ez a pillanat nem csak engem, hanem valószínűleg minden olvasót is meghatott.
Ez egyszerű gesztus a csoki, amit a kislány unokám adott, szimbolizálta a hálát és a törődést, amit mindannyian megérdemlünk, különösen azok, akik mindennap keményen dolgoznak azért, hogy a közösségünk működjön.

Talán ez a történet mindenkit emlékeztet arra, hogy a legapróbb kedvességek is hatalmas különbséget tehetnek az emberek életében. Gyakran megfeledkezünk arról, hogy egy mosoly, egy kedves szó, vagy egy apró gesztus mennyire fontos lehet valakinek. Az élet rohanásában hajlamosak vagyunk elsiklani ezek felett a pillanatok felett, pedig ezek azok, amelyek igazán emberivé tesznek minket.