Medveczky Ilona sokat gondolkodott azon, kire hagyja a vagyonát. Mivel nincsenek élő rokonai,

mindenképp rendelkezni szeretett volna arról, hogy halála után mi legyen az otthonával és az értékeivel.

Ezért a 77. születésnapján végrendeletet írt. „Már hosszú évek óta foglalkoztat az elmúlás, mint bárkit, aki

túl van a hetvenen. Abszolút nem félek a haláltól, nem is készülök rá, de az életem munkáját, kuporgatását

nem szeretném, ha elherdálnák, amikor én már nem leszek” – nyilatkozta a Hot! magazinnak Medveczky.

A művésznőt régóta foglalkoztatta, vannak-e élő rokonai. Azt mondja, az elmúlt években több olyan

személy is megjelent nála, aki azt állította, családtag. Ilona biztos benne, hogy nincsenek élő rokonai, s

arra az esetre, ha halála után újabb haszonlesők jelentkeznének, DNS-teszttel biztosította be magát, a

leletei közjegyzőnél vannak letétben. A művésznő március 4-én töltötte be a 77. életévét, amikor is papírra

vetette a végakaratát. Azt mondja, ezzel hatalmas teher esett le a válláról. „A házam, illetve a telkem, ami a

főváros egyik kiemelt övezetében fekszik, árverezésre kerül majd a halálom után. Ezzel egy nagyon

kedves, régi barátomat bíztam meg. Az otthonom eladásából befolyt összeg ötven százaléka

kutyamenhelyeknek megy. Erről egy állatorvos gondoskodik majd, aki egy életen át segített a kutyáimnak,

amikor betegek voltak” – mondta a lapnak Medveczky, hozzátéve: az állatorvos dönti majd el, melyik

intézmény kap az örökségből. „A pénz másik felét pedig művészeti célra szeretném fordítani. Úgy

rendelkezem, alapítsák meg a Medveczky Ilona-díjat. Szeretném, hogy ezt minden évben a

legtehetségesebb táncművésznek ítéljék oda” – árulta el a lapnak. Medveczky Ilona 80 évesen is

kicsattanó formában van, az egészségére sem lehet panasza, most mégis úgy érezte, fontos papírra vetni

a végakaratát. Egész életét a táncnak szentelte, így a magánélete háttérbe szorult, de 80 évesen mégis

úgy gondolja, megérte. A tánc volt a mindene, és sosem érezte úgy, hogy elégedetlen lenne az életével.

Többször előfordul, hogy a táncművész nem is veszi észre az idő elmúlását, csakis akkor, amikor a barátai

és pályatársai elhunynak. Olyankor úgy érzi, mintha kicsúszna a talaj a lába alól. – Világéletemben

határozott, talpraesett, céltudatos ember voltam, de bevallom, mostanában sokszor vagyok magam alatt a

rengeteg haláleset miatt. Ezek a szörnyűségek valahol arra is figyelmeztetnek, hogy mindenkinek az

elmúlás a sorsa. (…) Igyekszem értelmesen és értékesen kihasználni a hátralévő időt. A négy kutyám tartja

bennem a lelket, aztán a barátaim és ez a hatalmas ház, amit szeretnék még életemben elkészülve látni –

mondta Medveczky Ilona, majd hozzátette: végakaratát már többször is módosította, arról azonban nem

beszélt eddig, milyen szertartásra vágyik. Elárulta: senkinek sem szeretne a terhére lenni, így síremléket

sem akar, inkább hamvasszák el, majd szórják szét a temetőben, vagy a háza kertjében. Úgy érzi, akiknek

számít, azok a lelkükben megőrzik majd, és mindenki addig törődjön vele, amíg él, majd gondoljanak rá

szeretettel, ha már ő nem lesz. Bár a táncművésznek már nincsenek élő rokonai, gyakran jelentkeznek nála

„eltűnt rokonok”, hogy megszerezzék örökségének egy részét. Elmondta azt is, hogy DNS-mintája

ügyvédi letétben van, így annak, aki a rokonának mondja magát, genetikai bizonyítékot kell adnia. Ilona

volt az, aki hazánkban meghonosította a revü műfaját, és egész életében azon volt, hogy a szakma

komolyan vegye a hivatását. – Tulajdonképpen ez a műfaj mára kihalt. És – hozzáteszem –, amikor a

fénykorát élte, itthon akkor is kaptam negatív kritikát bőven. A közönség szeretete, csodálata és a nyugati

világban való foglalkoztatottságom azonban mindig biztosított arról: van miért dolgoznom. Bízom benne,

maradandó nyomot hagyok a világban – mondta be a Story magazinnak.