Kovácsné együtt van a szeretőjével, mikor hallja, hogy nyílik az ajtó és hazajön a férje.

- Gyorsan, menj a sarokba! - Kapkodva bekeni a szeret őt babaolajjal és púdert fúj rá.

- Meg ne mozdulj, amíg nem szólok - súgta neki - csinálj úgy, mintha szobor lennél.

- Mi ez itt? - kérdezi a férj, mikor belép a hálószobába.

- Egy új szobor - vágta rá rögtön a feleség. Szabóék is vettek egyet a hálószobájukba. Olyan remeknek találtam az ötletet, hogy én is vettem egyet.

A férj megelégedett a válasszal és fáradtan lefeküdtek. Hajnalban két óra felé felkel a férj, kimegy a konyhába, csinál egy szendvicset, hozzá egy pohár tejet és visszamegy a hálószobába.

-Tessék - mondja a szobornak, - egyél valamit. - Én három napig álldogáltam a Szabóék hálószobájában, mint egy hülye, és nem kínáltak meg semmivel.