Egy nap Józsi, akit nagyon bántott a lelkiismeret, elment a templomba, hogy meggyónja bűneit. Bemegy a gyóntatószékbe, és elkezdi mondani:
– Atyám, én súlyosan vétkeztem.
– Mondd csak el, fiam, hogy mit tettél, Isten majd megbocsát – feleli a pap.
– Van egy hűséges barátnőm már három éve, de még semmi komoly dolog nem történt köztünk. Tegnap elmentem hozzájuk, de senki nem volt otthon, csak a nővére. Kettesben voltunk, beszélgetni kezdtünk, aztán... hát... lefeküdtünk egymással.
– Történt még más is... A múlt héten elmentem a barátnőm munkahelyére, és senki nem volt bent az irodában, csak egy kolléganője. Vele is lefeküdtem.
– Hát ez már tényleg súlyos vétek. Ezért vezekelned kell.
– Ez még nem minden. A múlt hónapban meglátogattam a lány rokonait. Senki nem volt otthon, csak a nagynénje. Vele is lefeküdtem. Atyám..., atyám!
A férfi hirtelen észrevette, hogy a pap nincs a gyóntatószékben.
– Atyám! Hová ment?
Elkezdte körbejárni a templomot, minden pad alá benézett, végül az orgona alatt találta meg a papot, meglapulva a sarokban.
– Atyám, miért bújt be oda?
– Ne haragudj, fiam Józsi, de miközben hallgattalak, rájöttem, hogy senki más nincs a templomban rajtam kívül.